Etka Anyó életrajza

A lehetőségeinkkel való élni tudás művésze

Kártyikné Benke Etka - Etka Anyó - 1920. január elsején született, Kiskunhalason.
Szülei, Farkas Viktória és Benke Lajos, jó körülmények között élő gazdálkodók voltak.
Sok embernek adtak, teremtettek munkalehetőséget, akikkel ők is együtt dolgoztak.
Mindketten sokoldalú, sok irányban érdeklődő színes egyéniségek voltak.

Őt és testvéreit (ő volt a legidősebb), egymás és a másik ember szeretetére, tiszteletére, megértésére nevelték a szülők. Iskoláit hatévesen kezdte. Egész életében mindig többet és még többet szeretett volna tudni mindenről, mint amennyi kötelező volt.

Szívbeteg gyermekként jött a világra, a fizikai munkától, tornától eltiltva. Az iskolák elvégzése után a Képzőművészeti Főiskola Esti tagozatán, illetve a József Attila Szabadegyetemen tanult tovább, ahol művészettörténetet, irodalmat, filozófiát és idegen nyelveket tanult.

55 éves koráig élt betegségtudatban, majd egy szegedi természetgyógyász-jógaoktató hatására, hatalmas akaraterővel megtanult betegség, fájdalom és szenvedés nélkül élni. Ekkor határozta el, hogy másoknak is megpróbál segíteni. Ezért kezdett el foglalkozni az emberi test és elme fejlesztésével. A tenyérjóslástól a kézrátételen keresztül a csillagászatig, az összes elérhető keleti-nyugati szellemi és fizikai mozgáskultúrát kipróbálta..., hogy tanuljon és tapasztalatokat gyűjtsön.

Úgy érezte, hogy még mindig kell lennie valaminek, ami hiányzik a megismert tanításokból.
A kicsi csecsemők, a kisgyermekek és más gerinces élőlények mozgásának megfigyelése után felismerte, hogy igen, azt a velünk született ősi természetes légzést, illetve mozgást, amit minden más élőlény létezése végéig megőriz magában (a kisgyermek is néhány évig), - mi emberek,
a felnőtt korra elnyomjuk magunkban.

Megfigyelései és tapasztalatai alapján rájött arra, hogy ősi, velünk született adottságainkat hogyan tudjuk megőrizni, vagy újra kifejleszteni minden korban. Állandóan ugyanúgy, mint egy egészséges kisgyermek, érezni és élvezni a frissességet, rugalmasságot, derűs életkedvet,
ami a mi valódi lényegünk, amivel mindannyian rendelkezünk!

Nagyon nagy szükség van arra, hogy segítsük egymást, de azt sohase várjuk, hogy a másik ember azt is megtegye helyettünk, ami csak akkor hat ránk, ha mi tesszük. (Például "a másik ember leveheti a fejem, de a helyére csak magam tehetem!!!")

1995-ben létrehozta az Etka-Jóga Nemzetközi Egyesületet. Az Etka-jógát erőgyűjtő módszerként 2003-ban akkreditálták, 2004-ben pedig hatósági nyilvántartásba került.

Jógaoktatóként és mozgásterapeutaként kilencvenhárom éves korában bekövetkezett haláláig dolgozott.

Idős korában is megőrizte fittségét és lendületét. Haláláig görkorcsolyázott, és különböző bonyolult jóga-gyakorlatokat mutatott be, de előszeretettel végzett feladatokat gyűrűn és bordásfalon is.

Magát minden valláshoz tartozónak vallotta, és úgy vélte, az emberi gondolatnak - különösen
a pozitívnak - rendkívüli hatalma van.